Kárpáti Kamil; Stádium, Bp., 1997 Mezítelen nyugalom (versciklus; inː Huszonötödik óra. Kárpáti Kamil; Stádium, Bp., 1997) Hindh utazása (novella, Álmodók – Szerepjátékosok évkönyve, 2000) Jégasszony (novella, Rejtélyes tűz antológia, Delta Vision, 2004) Jambalaya (novella, Új átlók évkönyve 2004, Stádium, 2004) Fehér sivatag (novella, Roham magazin, 2005. ősz) Nyulak (novella, Roham magazin, 2006. ősz) Lorem ipsum (novella, Rost magazin #1) Beriquel, Doran, Eren, Erigow, Gianag, Haonwell, Ilanor, Tarin, Tiadlan (irodalmi betétek, in: Az Északi Szövetség, Delta Vision kiadó, 2009) Tükörország, búcsúzz el! (novella, Galaktika, 245. szám, 2010 augusztus) Fehér elefánt (novella, Új Galaxis 18. )
(Ajánlom az első lelkes, részletes blogbejegyzéseimet az előzményekről. ) Emese, a félig tündér - félig ember kamaszlány fontos döntést hozott meg a 2. részben - igaz ennek eredményét csak a 3. rész egy pontján mondja ki. A feje felett nem csak az lebeg, hogy választania az emberi- és a tündérvilág között, hanem el kell döntenie, hogy tényleg ő lesz-e a mondabeli Ezüstkezű. Egy hősre pedig mielőbb szüksége van a világnak, mert az Üveghegy meghasadt, felébredt évszázados álmából a rettegett sárkány, Ártány... Egy kis lázadó csapat műve a Rengetegbeli két alvó sárkány és a náluk is ősibb szörny felébresztése, ráadásul valami sokkal radikálisabb cél űzi őket. Ahogy az első két részből megszokhattuk most is több nézőpontból követhetjük az eseményeket. Az első kisregényben / nagyobb fejezetben végre megismerhetjük Rabonbán múltját egészen a gyerekkorától - addig amikor is megátkozták és elveszítette a szívét. A következő részben bekapcsolódunk az 'összeesküvők' terveibe, láthatjuk hogyan próbálják lerombolni a megszokott rendet.
Megtudjuk ki is Ártány és komolyabb betekintést kapunk a Tündérország működésébe. Lóna és Firene a Rengeteg és felébredt lakó megóvásán dolgoznak, ehhez Kő segítségét kell kérniük. Emese pedig útra indul, hogy megtudja mi a küldetése - tényleg ő lesz Ezüstkezű, aki megmenti a világot a széteséstől. Mivel sok szereplővel dolgozik a könyv, ezért folyamatosan fenntartja az izgalmat, alig vártam hogy visszatérjek Emeséhez, vagy épp Rabonbánhoz. Voltak olyan fordulatok, amiktől az állam leesett, a szívem facsarodott össze, majd reménykedtem, végül egy olyan lezárást kaptam ami 'nem jó, de tragikus'. Azt mondhatom, hogy az eltelt évek alatt felnőtt a sorozat. Csilla azzal a szándékkal írta meg, hogy a magyar meseelemeket dolgozza bele egy izgalmas ifjúsági regénybe, egyúttal elkerülje azokat a kliséket és fordulatokat, amiket az angolszász szerzőknél látott (család és szülői szerepek kihagyása, minden ellen is lázadó kamasz). Az Ólomerdő elvarázsol, a 13 éves Emesével fedezzük fel a tündérek birodalmát, ami már borongós, a családi helyzete drámaibb, mint amit olvashattunk eddig.