Attól függően árnyalódik a magyarázat, hogy a rák mely szerven alakul ki. E felfogás szerint a rák kialakulásáig hosszú út vezet, a belső hangok és iránymutatások elnyomása, a saját értéktelenség érzése, önvád, harag, a megbocsájtás képességének hiánya. Személyesen: engem áttétes hasnyálmirigy-rákkal diagnosztizáltak. Bélelzáródás, feltáró műtét, nagy meglepetés. A családomban volt rák, emésztőszervi is (máj), biztos voltam benne, hogy 40 éves koromtól mintaapu leszek, aki évente beállít egy tiszta CT-vel + mindenfélével, amivel be lehet. Ha a mindset 35-re van állítva, most Nepálról blogolnék. **** Ha tévedek hívd fel a figyelmem, és javítom. Nem vagyok orvos, hanem tájékozódó beteg, aki azt vette észre, hogy ha beüt a rák, információ és segítség nélkül állnak betegek, hozzátartózók, ismerősök, barátok. Azért tematikus fejezetekbe rendezek, hogy gyorsan lehessen keresni, és az első éjszaka alatt (amikor úgy sem tudsz aludni), miniexpert legyél. A véleményem persze a véleményem, az nehezebben változik, de semmi sem lehetetlen.
Az újabb terápiák lényege, hogy a gyógyszer "liposzómákba" zárva juttatja be a hatóanyagot a szervezetbe, ami biztosítja a tumorszövetre kifejtett szelektív, hosszú ideig tartó és folyamatos hatást, csökkentve ugyanakkor a mellékhatások előfordulását. A kezelést intravénás infúzióban alkalmazzák, 4 hetes intervallumokkal 6 ciklusban. Egy másik hatóanyag is széles körben alkalmazott előrehaladott petefészekrák kezelésében, utóbbit 30 perces intravénás infúzióban adagolják 5 egymást követő napon át. A kezelési ciklusok 21 naponként követik egymást. Lehetőség van a hetente végzett kezeléseket tartalmazó kezelési séma alkalmazására is, amely esetén az előforduló mellékhatások enyhébbek. Napjainkban ezek a gyógyszerek lehetővé teszik a kemoterápiák ismételt alkalmazását a betegség lefolyásának későbbi fázisában, így a kemoterápia harmadik vonalában is hatékony terápiás lehetőséget kínálva. Mivel a rákos kezelések gyakran az egészséges sejteket és szöveteket is rongálják, gyakoriak a mellékhatások.
Tu-recidiva nem látható. A biopszia szövettana negatív lett. Visszamentünk az onkológushoz a negatív eredményekkel, de újabb PET CT-re küldtek, mert a CEA tumormarker 3, 47 maximális érték helyett 70 volt. A PET CT összefoglaló véleményét bemásolom: A másik két novum eltérés elsősorban peritonealis disseminationnak felel meg (a sigmánál intra/extraluminalis elhelyezkedés nem dönthető el jelen vizsgálattal, de tudomásunk szerint közelmúltban negatív colonoscopia történt, így az is inkább vsz. peritonealis met. ). A jobb tüdőben regredialo vsz. residualis eltérés. Struma nodosa 1. s., sludge az epehólyagban. Azóta már tudjuk, hogy elszórtan, több apró májáttét alakult ki, illetőleg hashártya áttétekre gondolnak. Az onkológus újabb tükrözésre küldött, 2 hónap alatt már a második, ahol a vizsgálatot végző orvos a jobb vese alsó pólusánál semmit, a sigmánál pedig az eszköz felvezetéséből adódó ödémát, gyulladást állapított meg, ami a vastagbél átmérőjének a felét beszűkíti. Most várjuk a szövettant, de már egyeztettünk a tükrözést végző orvossal, hogy a patológus újabb tumorra gyanakszik a sigmánál és nem ödémára vagy gyulladásra.
Kérdésem, hogy ennyi idő alatt (félév) kialakulhatott-e ilyen nagyságú daganat, amikor a kb. 2 hónapja elvégzett tükrözés szövettana negatív lett? Illetőleg mivel a májáttétek mindkét lebenyben jelen vannak, elszórtan és nem műthetőek, kemoterápiával milyen eredmények érhetőek el? Fel lehet teljesen gyógyulni a májáttétből? A KRAS vizsgálat eredménye vad típus, tehát elméletileg célzott kemoterápiát kaphat édesanyám. Én azt olvastam, hogy májáttétnél, ha nem műthető, akkor nincs teljes felépülés és csak a beteg idejét tudják meghosszabbítani. Melyik a súlyosabb a máj vagy a hashártya áttét? Mind a két áttét súlyosnak tekinthető, mert műtétileg nem eltávolítható. A hashártyán sem biztos, hogy csak a két leírt áttét van, amelyeket a képalkotó vizsgálatokon láttak. A hashártyai áttétek gyakran számtalan kicsi, köles nagyságú vagy rizsszemnyi áttét formájában jelentkeznek, s ezek a képalkotó vizsgálatokon nem látszanak. A májban lévő áttétes folyamat pedig azért veszélyes, mert általa romlik a máj működése, a mérlegtelenítési funkció, ami egy szint átlépése után nem egyeztethető össze az élettel.