- Az �let c�lja az, hogy...
- Az élet célja - Nyílegyenes
- Mi ? | Egyetlen mondat
- Megértette, mi | 2015-ös évkönyv
Az én számomra pedig az Isten az egyik véglet, és a Lét a másik véglet, mert a "Lét" szó nem tükrözi eléggé, hogy élő vagy élettelen dologról van szó. Nem tudjuk, hogy ott van e intelligencia vagy sem. Nem tudjuk, hogy tudatos vagy sem. Ezért én inkább az "Élet" szót választom, Az Élet mindent tartalmaz, amire szükség van; sőt, erre nem is kell bizonyíték. Te magad vagy az élet – te magad vagy a bizonyíték. Te magad vagy a magyarázat. Az életet nem tudod tagadni; ezért nincs egy nagy gondolkodó sem a történelemben, aki az életet tagadná. Istent milliók megtagadták, megcáfolták, de hogy cáfolhatnád meg az életet? Az ott lüktet a szívedben, ott van a lélegzetedben, a szemeid az által néznek. Az fejeződik ki a szeretetedben. Az élet ezer és egyféle alakban ünnepli önmagát; a fákban, a madarakban, a hegyekben folyókban … Mindennek az élet a célja. Ezért az élet célja nem lehet más, mint önmaga. Más szóval kifejezve: az élet célja természetéből adódóan önmagában hordja a növekedés, a tágulás, az ünnep, a tánc, szeretet, az öröm minőségét, ezek mind az élet megjelenési formái.
Az �let c�lja az, hogy...
- Használati Útmutató – RayWiki, a Rayman wiki
- Karate kölyök
- Termékmix magazin 2019. május by Termékmix - Issuu
- Mi az élet célja? | Egyetlen mondat
- Az élet célja - Nyílegyenes
- Kitömött medve eladó
Vannak olyan emberek is, akik a feledés ellen küzdenek. Ők azt tekinti életcéljuknak, hogy valami olyat tehessenek le az emberiség asztalára, ami túlmutat saját létükön, és ezáltal hosszabb idő távlatában is segítheti az emberiséget. Sokfélék vagyunk mi emberek, sokfélék a vágyaink, céljaink. Amíg az embert célok vezérlik, addig folyamatosan fejlődik, és lépésről lépésre halad előre a saját útján. Azonban az útjaink és a céljaink különbözőek lehetnek. Más és más indítékok hajtanak minket, más és más utakon. Vannak, akik sehova sem jutnak el ezek által, vannak azonban akiknek életükben elért cselekedetei túlmutatnak egy-egy emberöltőn. De vajon ezek a célok elegendőek-e ahhoz, hogy örökké tartó boldogságot, megelégedettséget nyújthassanak számunkra? Felmerülhet a kérdés, hogy vajon hogyan lehet egy rövid emberélet alatt olyan célokat véghezvinnünk, amik aztán egy örökkévalóságon át biztosíthatják számunkra a boldogságot? Isten a Koránban így határozta meg számunkra ezt a célt: "A dzsinneket és embereket csak azért teremtettem, hogy engem imádjanak. "
A célravezető, célszerű, célratörő, célirányos, céltudatos, pozitív kicsengésű jelzőket nap, mint nap halljuk és hiszünk bennük, el sem gondolkodva sugalmazásaik semmitmondásán. Az egoizmus szolgái, jelzői, a "versenyszféra" kulcsszavai ezek, de valójában a jelen pillanattól való menekülés szinonimái. Időpániktól szenvedő sikerhajhászok önámító mantráivá váltak, akik az elmúlástól való rettegésüket a mulandóságban elérhető célok mögé rejtik. Napjainkban nem véletlenül olyan népszerűek a "sikerkovácsok", coachok, motivációs trénerek, hiszen a fogyasztói társadalmak célorientált emberiségének a kollektív tudattalanja hívta elő őket. Az, hogy az utóbbi időben az ilyen trénerek népszerűsége az egekbe szökött, sokat elárul a jelenlegi világkorszak értékrendjéről. Jó, de akkor mi tévők legyünk? Váljunk céltalanná? Igen, éljük meg a céltalanságot, ha tudjuk, ne tervezgessünk, ne bámuljunk a jövőbe feleslegesen! Minél előrehaladottabbá válunk a spirituális gyakorlás során, annál jobban képesek leszünk a céltalanság megélésére, és átadni magunkat az éppen kipattanó pillanatok számára.
Az élet célja - Nyílegyenes
Ha ez nem Istenért, az Ő szolgálatáért történt, akkor nem mutathat túl az evilágon. Utódainkkal való kapcsolatunk megszűnik a halálunk után. Egy ideig még élünk a szívükben, de két-három generáció alatt semmivé foszlik emlékünk, és leszármazottaink is tőlünk távol kerülnek. Azok azonban, akik Istenért, Istenszolgálatukban szeretik egymást, majdan a túlvilágon is együtt maradnak, ha mindannyian Istennek tetsző életet éltek. Szeretteinkkel, családunkkal való kapcsolatunk így olyan örökké tartó kapcsolat maradhat, amit csak az Istenszolgálatunk segítségével érhetünk el. Szép és nemes cél, ha valaki arra törekszik, hogy valamit letehessen az emberiség asztalára, ami majdan mindannyiunk hasznára válhat. Az azonban, aki ezt Istenért teszi, nem csak az evilágon, hanem a túlvilágon is előmozdíthatja saját jó "hírnevét". Egy-egy tettünk, ami Istenért történt – és később halálunk után is az embereket szolgálja – hasznunkra van halálunk után is. Minden egyes jócselekedet, amit Isten nevével készített találmányaink, könyveink, vagy más nemes cselekedeteink okoznak az embereknek, áldásként burkol be minket a túlvilágon, és segít minket abban, hogy halálunk után is jutalmat és megelégedést kapjunk érte Istentől, Tőle, akiért mindezt tettük.
(A szétszórók 51:56) Isten azért teremtette az embert, hogy Őt imádja, és szolgálja. Ezzel az életcéllal Isten egy olyan utat mutat számunkra, ami egyrészről boldoggá és kiegyensúlyozottá teszi az evilági életünket, de ezen túlmutatva segít minket abban is, hogy az evilági életünk befejeztével beteljesedhessen életünk célja, és az e felé tett lépéseink alapján kaphassuk meg az örökké tartó elégedettséget és boldogságot. Isten feladatunkként adta, hogy Őt imádjuk. A későbbiekben részletesen kitérünk majd arra, hogy az Istenimádat egy hívő számára miben nyilvánulhat meg, hogyan terjed ki a nagy dolgoktól kezdve egészen az élet legapróbb dolgaira is. Akik nem tapasztalták még meg ezt az életszemléletet, nem gondolkoztak még el ezen az életcélon, jogosan kérdezik, hogy vajon mi ebből az ember haszna? Miért jó az, ha egész életünk Istennek áldozzuk? Hogyan lehet egy embernek ez az életcélja? Hogyan lehet Istenért, Isten megelégedését keresve élni, életünk minden percében? Isten nem szorul az emberek szolgálatára.
Mi ? | Egyetlen mondat
SZÜLETETT: 1968 MEGKERESZTELKEDETT: 1989 ÉLETRAJZI RÉSZLETEK: José még gyerek volt, amikor a jobb élet reményében vidékről a városba költözött. Ott ismerte meg az igazságot, és azóta Isten Királysága a legfontosabb az életében. JOSÉ tizenegy évesen költözött Santo Domingóba, és hogy legyen pénze, cipőt pucolt, valamint narancsot és jégkását árult. Mire felnőtt lett, már szorgalmas munkás hírében állt. Később a bátyja, aki Jehova Tanúja volt, megkérte, hogy tartsa rendben a házát. Az ebédlőasztalon José megpillantotta az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, és egész éjszaka azt olvasta. Felismerte, hogy olyasmire bukkant, ami valódi célt adhat az életének. A következő hétvégén José ellátogatott a legközelebbi Királyság-terembe, és Jehova Tanújaként mutatkozott be. Elmondta a testvéreknek, hogy megértette, hogy fontos összejövetelekre járni és prédikálni. Azt is elmondta nekik, hogy az Élj örökké könyvben olvasta, milyen dolgokat nem szabad tenniük a keresztényeknek, és hogy ő ezek közül egyiket sem teszi.
Megértette, mi | 2015-ös évkönyv
Ha Isten akarja. (Ez az írás a Fedezd fel az Iszlámot! című könyv részlete, amit az Iszlám Egyház Fordító Iroda adott ki. )
Az Ő nagysága, hatalma nem lesz semmivel sem nagyobb, ha az emberek életüket az Istenszolgálatnak szentelik, és semmivel sem lesz kisebb, ha megtagadják azt. Istenszolgálatban élni, Isten megelégedését keresni egyedül számunkra, emberek számára hoz hasznot. Boldogságot, és békét ad az evilági életünkben. Segít abban, hogy erkölcsösen éljünk, ami miatt elkerülhetjük azokat az élethelyzeteket, amikor Isten, embertársaink, és saját magunk előtt megszégyenülten állhatnánk. Segít abban, hogy életünk nehéz döntéseit mindenkor helyesen hozhassuk meg. Életünk során sokszor kerülünk nehéz helyzetekbe. Egy-egy szerettünk elvesztése, krízishelyzetek embertársainkkal, hosszantartó betegségek, anyagi nehézségek mind-mind emberpróbáló időszakok életünkben. Azok a hívők, akik Istenszolgálatban élnek, ezeket a nehézségeket szívükben elfogadva, jóval könnyebben juthatnak túl az embert próbáló napokon. Az élet akadályait sokkal könnyebben veszi az, aki bízik Istenben, és az Ő gondviselésében, bízik abban, hogy az a megmérettetés, amit Istentől kap, a hasznára van, és saját egyéni útján segíti előre – Isten felé.
Tizenöt nappal később José kereszteletlen hírnök lett. Hat hónap múlva, 21 évesen pedig megkeresztelkedett. Mivel José olyan időbeosztásban dolgozott, amely ütközött az összejövetelek időpontjával, új állást keresett. Igaz, csak negyedannyi fizetést kapott, azonban már el tudott járni a gyülekezetbe, és elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot. Később viszont abba kellett hagynia az úttörőzést, mert megnősült, és két kisfia született. José eltökélte, hogy a gyermekeinek már csecsemőkoruktól tanítani fogja az igazságot. A felesége, Josefina mindössze három hónapos terhes volt az első fiukkal, Noéval, amikor José elkezdett a picinek felolvasni Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből. Bízott benne, hogy a magzat hallja őt az anyaméhben. Mire Noé megszületett, José már az egész könyvet felolvasta neki. Ugyanígy olvasott a második fiuknak, Neftalínak is. Idővel José már egy vállalat igazgatójaként dolgozott, és tízszer annyit keresett, mint régebben. Ám 2008-ban otthagyta a vezető beosztását, hogy újra általános úttörő lehessen.
De mindmáig egyetlen vallás sem fogadta el az életet úgy, mint minden törekvésünk, mint minden igyekezetünk célját. Ellenkezőleg: a vallások elutasították az életet, és helyette egy feltételezett Istent támogatnak. De az élet annyira valódi, hogy a vallások évezredes életellenes filozófiája sem tudta kikezdeni valódiságát. Az ő Istenük nem az élet legbensőbb középpontja; az ő Istenüket az életről való lemondásban kell keresni. Ez az emberiség egyik legnagyobb sorscsapása, mert maga az életről való lemondás ideája a halált teszi az egyedüli üdvözítővé. Az összes vallásotok a halált bálványozza. Nem véletlen, hogy csak a halott szenteket imádjátok. Az élő szentet keresztre feszítitek, halálra kövezitek, megmérgezitek, és ha már halott, akkor bálványozzátok – akkor hirtelen megváltoztok. Akkor az egész viselkedésetek megváltozik. Eddig még senki nem vizsgálta meg mélyebben ennek a változásnak a lélektanát. Pedig érdemes rajta elgondolkozni: miért van az, hogy a halott szenteket bálványozzák, az élőket meg elítélik?